Ahol a cseresznyefák nyílnak...

Ma este ezt készítettem vacsorára. Igazából nem vesz igénybe túl sok időt. Sok-sok folyamatot lehet végezni, párhuzamosan, miközben készül a finom vacsi. :) Én a mosogatást végeztem párhuzamosan azon főzési folyamatokkal, amikor nem kellett semmit se tennem az étellel, mert magától készülgetett... :)

Hozzávalók (2 főre): 200 g sertéskaraj (ha mással készítjük, már nem beszélhetünk Katsudonról), kis só, liszt, 1 tojás, zsemlemorzsa, olaj a rántáshoz; 1 közepes fej hagyma, kb. 2 dl víz, 2 ek. szójaszósz, dashi granulátum megfelelő arányba mellé (lehet helyettesíteni leveskockával), 2 tk. cukor (japánok főleg porcukrot használnak), 2 ek. mirin, 2 tojás

Elkészítés: A hst én megfeleztem mert a hentes egy szeletet vágott le és ugye két főre főztem... A húsokat bevagdostam, szélek mentén, belülről kifelé, kicsit megütögettem őket, vagyis ,,álkloffoltam",  majd besóztam őket, jöhetett a liszt, felkevert tojás és zsemlemorzsa, mind két oldalt, minkét húsnál és bele a felforrosított olajba, ahol szép aranybarnára sütöttem mind a két oldalukat. Ezután jöhetett a zsiradékfelvevő szalvétta. Más a rántás közepefele feltettem főni, az előre beáztatott rizst. Amikor a húsok megvoltak, a rizs pedig szépen főtt, egy kis teflonos serpenyőbe beleöntöttem a vizet, majg bele a granulátum, a szójaszósz, kis só, cukor, mirin és az előre felszeletelt hagyma. (Megfelezve felkarikáztam.) 3-4 percet lefedve főztem, majd ebbe belekerültek a már kész és bevagdosott rántott húsok, s rájuk 2 felvert tojás. Megint jött a lefedés és még pár perc. (Japánoknál, a lenti link is mutatja, kevesebb ideig zajlik az utolsó fázis, de én és a párom még nem vagyunk megbarátközva nagyon se a nyers, se a félnyers tojás gondolatával...)

A rizst kis tálkákba szedtem és jöhetett rájuk a ,,szósz", vagy valami hasonló, mert ugye mind a darabka hagymák, mind pedig a tojások révén elég darabos és a bevagdosott húsok.

Az általam látott, és a linkben megtekintett recept esetén 200 g rizst írnak hozzá, egy főre, mi kb. 100-120 g/ fővel fogyasztottuk, de így is elég volt. :)

És a link jön, ami egy főzősorozat, sok-sok japán ételt készít el a hölgy, meg a kutyája, s mindben lhet bízni, ezek igazi és jó receptek.

watch

Mi is ez? Ez igzából egy igen könnyen elkészíthető mellékfogás, tofuból (szójababsajtból, szójababtúróból, nevezzük, aminek nevezzük). Mellékfogás, mert japánban ez a szokás, persze a tradícionálisan étkező családokban. (Arrafelé is hódolnak a gyorséttermek.)

Mivel a fényképező most nem volt nálam, meg sajnos nem ,,otthon otthon" vagyok, így ,,itt otthon", ahol ideiglenesen lakom, nincs sok lehetőség az esztétikus tálalásra. Szóval fotó nélkül jobb is talán. :D

Hozzávalók (1 személyre): fél tasak tofu, 1 dl dashi alaplé, 1/3 dl szójaszósz, 1 tk. mirin, víz a tofu főzéséhez, miszó paszta egy kevés a főzővízbe

Elkészítés: Nagyon egyszerű, legalább anyita, mint az egész japán konyha. A tofuról leitatjuk a levét egy papírtörlő segítségével, de persze szalvétát is lehet a folyamathoz használni. Felvágjuk a fél tofut kis téglalap felületű darabokra, lehetőleg egyformák legyenek. Felforraljuk a miszós vízet, és bele tesszük a tofudarabokat. Kb. 5 percet forraljuk, vagy 8 percet is lángon tartjuk. Mikor kész, a túzhelyen helyére mehet is a következő lábas, amiben megmelegítjük a dashi alaplé, a szójaszósz és a mirin keverékét. Ha kész, el is zárhatjuk a gázt. Kiöntjük a mártogatóst egy kisebb szószos tálkába, kiszedjük a tofudarabokat a vízből egy tálkába.

Az egész mellé persze mi illik? Rizs, finom ragadósan, megszorva gomasio-val (feketeszezámos só).

Egyszerűen csak megmártogatjuk a tofudarabokat a mártogatósban és esszük is.

Egyszerű, könnyű, finom. Kicsit inkább tavaszi ételnek gondolom.

Talán azzal kezdeném, amit a legjobban ismerek, már ami a japánokat kultúráját illeti. Ez pedig a japán konyha lenne.

Nem is tudom, mit szoktak első bejegyzésnek írni. Talán, hogy ,,Kedves Blogom! Mostantól minden nap leírom, hogy ..." vagy ,,Ez a blog azért nyílt meg...". Igen ezek közül valamelyik szokott lenni a séma.

Én azzal kezdeném, hogy ezt főleg magamnak írom. Hiszen nem weboldal lesz, hanem ahogy írva is van az oldal címében, blog. Persze tudom, hogy vannak, akik véletlen idetévedhetnek, hiszen a blogok manapság már inkább weboldalként funkcionálnak, s úgy is használják a felhasználok, és a szerkesztők is úgy alakítják a funkciókat. Aki tehát olvas, s nem annyira járatos benne, talán kicsit jobban megismerheti majd Japánt, annak kultúráját. Aki meg ismeri, jókat kuncoghat, hogy ha valami elírtam véletlenül. Persze törekszem arra, hogy minden, ami nem saját vélemény, az jól megalapozott információ legyen. Vagyis az írtakhoz nem úgy jutok hozzá, hogy wikipédián rákeresek.

Ez az oldal egy gyűjtemény számomra. Egy hely, ahol az általam oly favorizált Japánról, a lehető legtöbb mindent begyűjtök majd, s ami engedi, saját véleményemmel is bővítem majd.

Michiyo